2016. április 20., szerda

Kritika- A papírfecnis fiók



Sziasztok! Ma nagyon elememben vagyok, már nem is tudom, hogy hányadik kritikát/véleményezést hozom :D Most egy roppant tehetséges lánynak a blogjáról fogok írni, és már el is szóltam magam.

Kinézet: Ezt a pontot akár ki is hagyhatnám, mert nem lényeges, viszont egy valami nagyon zavart. Lehet, hogy csak nekem nem engedte megnyitni a novellákat, de amikor az írásaim fülecskére mentem, ott csak a képeket hozta be, magát az írásokat nem :/ Apró kellemetlenség, vissza kellett keresnem. Előnye viszont, hogy néhány kisebb bejegyzést is elolvashattam, amire amúgy nem találtam volna rá. Sajnos a prológust pont nem :/

Írások: Ebben a pontban nem tudok történetről beszélni, mert novellákat olvastam, meg a 10 idegesítő bloggerszokást, mind a kettő felvonást, amiken jól szórakoztam :D (A blogkéregetős lánnyal nekem is volt már dolgom, csak még jóval előtte, amikor sajátot akart, de elvárta, hogy én találjam ki helyette.)
Miután elolvastam az összes novelládat, rájöttem, hogy az első kettőhöz túl földhözragadt vagyok, főleg a Valaki, valamikorhoz, mert érzem, hogy valami mélyet és komolyat akarsz átadni, nekem még sem sikerült befogadni. Ezért az utolsó kettő jobban tetszett, főleg az Ott állt Anya! Ennek ellenére mindet roppantul szerettem, kissé morbid (nagyon), kissé elvont, de imádtam őket. Fogtál egy érzést, és olyan undorító módon mutattad be, hogy azért díjat kéne adnom :D Itt gondolok a A magány című novelládra. Szó szerint láttam magam előtt, ahogy a főszereplő szíve a mocsokban dobog, ahogy folyik a nyála (természetesen hasonlat volt, de akkor is), hogy szenved, egy kő van a szíve helyén (ez is hasonlat, de túlságosan vizuális típus vagyok). Komolyan mondom, le a kalappal, zseniális! Ennyire mélyenszántó írásba ritkán botlok, ezek meg aztán pláne megérintettek.
Külön ki szeretnék emelni kettőt. Az Ott áll Anya, egy fantasztikus novella; olvasás közben alig vettem levegőt (a végén jöttem rá), nem győztem szörnyülködni az anyának titulált nőn, viszont úgy gondolom, hogy súlyos depresszióban szenvedett. Az elolvasás után én is éreztem. Az első sokk akkor ért, amikor... idézem: „Ott állt Anya. Még tegnap, mielőtt leugrott.” Elsőre azt hittem, naivan, hogy a fiú várakozik a peronon, és visszaemlékezik egy szép emlékére, amikor az anyja várta szintén, miután hazatér egy vakáció után a vonattal, vagy mit tudom én. Az anya szóból automatikusan arra következtettem, hogy ez valami vidám kis mese lesz (nem is értem miért, mert előtte már három morbid írást is elolvastam :D). Aztán nagyot koppant az állam. Az utolsó mondat meg ütött. De akkorát, hogy majdnem leestem az ágyról. Minden benne volt. A fiú érzései, gondolatai az anyjáról, tényleg minden.
A másik, az Út a mennybe, amit azért említek külön, mert tökéletesen mutatod be úgy a körülöttük lévő világot, a háborút, a tehetetlenséget, borzalmat, hogy a két szereplő közvetlenül nem is vesz részt benne. Végig egy barlangban kóvályognak. Példaértékű, én úgy érzem. Egy lapon említem a két írást, mert ezek már egy konkrét történetet mesélnek el, vagyis a történetből egy kiragadott jelenetet, úgy megoldva, hogy az olvasó tökéletesen értse szájbarágás nélkül. Felesleges külön elmagyarázni a szituációt, a szereplők elmondják helyetted, és ez az, amit sokan nem tudnak megcsinálni. (Bloggerek és bloggerínák persze, nem az írókra gondoltam.) Tökéletes információadagolás! Ha egy kis lélegzethez jutok még ma, akkor be is teszlek a blogajánlók közé ;)

Nagyon örülök, hogy megkértél, és olvashattam tőled :3 Természetesen csillagos ötöst kapsz, ez nem kérdés :) Köszönöm, és sok sikert a továbbiakban, jó írást! 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Végre eljutottam odáig is, hogy (félrehajítva a törikönyvet :D) hosszabban válaszoljak a kritikádra.
    Először is, köszönöm a kedves szavaidat, most már sorozatban vagy három napja vigyorgok miattuk és mutogatom mindenkinek. :D

    Nos, azokkal a képekkel az Írások a blogon részben elég sokat szenvedtem, de azért az engem is meglepett, hogy a végére elfelejtettem a linkelést megcsinálni. :D Azt is megmutogattam mindenkinek, de senki sem szólt, szóval köszönöm neked. :D
    (Ha van kedves esetleg azt a prológust kritikán kívül elolvasni, azt egyrészt megköszönöm, másrészt itt megteheted: http://papirfecnis.blogspot.hu/2015/05/hazug-szerint-az-elet-bevezeto.html :) )

    Érdekes, hogy a Valamikor, valakit eddig senki sem tudta értelmezni, múltkor két magyarórát eltöltöttünk azzal, hogy az osztályom elemezni próbálta, majd a végén bedobták a törölközőt. :D Szóval lehet, hogy a kelleténél tényleg elvontabb, de én már annak is örülök, ha sikerül vele egy hangulatot átadni az olvasónak, ezt szokták legalábbis mondani róla.

    Az Út a mennybe miatt pedig nagyon féltem, hogy sikerül-e érthetően átadni azt a háborús helyzetet anélkül, hogy féloldalas-oldalas, tömbszerű leírásokkal tömném tele a szöveget, de örülök, hogy ezek szerint sikerült. :)

    Szóval köszönöm szépen a kritikát, a blogajánlók közé kerülést pedig pláne. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vártam a válaszodat, kíváncsi voltam, hogy mit írsz :P Igen, lehet, hogy az eléggé elvont lett, de a hangulata átjött, nekem az is tetszett :3 El fogom olvasni a prológust, és lehet, hogy írok is rá majd valamit ;) Örülök, hogy mosolyt csaltam az arcodra, ez nekem is olyan jól esik, mint neked :)
      Köszönöm, hogy írtál :3

      Törlés