2015. november 9., hétfő

Kritika- Szerelmem a mostohatesóm



A mai kritika úgy érzem kicsit hosszabbra fog nyúlni, mint az eddigiek, hiszen egy befejezett blogról van szó (de remélem, hogy lesz folytatása). Bevallom, kételkedve és nem kis előítélettel kezdtem neki az olvasásnak, hiszen nem tudtam róla semmit, csupán a címből ítéltem, ami így első ránézésre nem kecsegtetett semmi jóval. Amint megnyitottam a blogot, a design még jobban fokozta ezt, azzal a két „szerelmesen” néző fiatallal a fejlécen. Eredetileg úgy terveztem, hogy tíz fejezetet olvasok el, mert az egész 33 fejezetből áll, ami nagyon sok, de aztán azon kaptam magam, hogy észre sem vettem és már a tizenhatodikat nyitottam meg :) Ez már önmagában sok mindent elárul, meg az, hogy itt találtam az eddigi leghosszabb olvasói hozzászólásokat, de nézzük is magát a blogot!

Kinézet: Abszolút nem tetszett, főleg a fejléc miatt. Ehhez az érzelmes történethez sikerült két olyan embert kiválasztanod, akik meglátásom szerint abszolút nem illenek össze, a tekintetük sem annyira szerelmes, mint amilyennek lenni kéne Az oldalsávban alig tudtam elolvasni az információkat, egybefolyik az erőteljes kék háttérszínnel. Ennek ellenére a szöveg jól olvasható, egyáltalán nem esett nehezemre egész nap (reggel nyolctól délután hatig) bámulni.

Történet: Most nagy vonalakban vázolom, aztán jobban belemegyek a részletekbe. Két főszereplőnk, Silja és Aleksi mostohatestvérek. Rögtön az elején adott a szituáció, az írók (mert akkor még ketten írták) nem köntörfalaztak, a lány kiskora óta szerelmes a fiúba, aki ebből semmit nem vesz észre. Ott van még Lukas, az antiszociális másik mostohatestvér. Utálják egymást Siljával. Lukas az édesanyja halála után senkivel nem jön ki jól, mindenkit eltaszít magától. Siljának van egy amerikai származású barátnője Lucy, aki már régóta gyengéd érzelmeket táplál Lukas iránt, ám a fiú nem tudja, nem is foglalkozik vele igazából.
A szülők az elején nincsenek otthon, üzleti úton vannak. Természetesen az őrült haverok sem maradhatnak ki a felsorolásból: Filip, Ejno és Jan. Közülük igazából Filip emelkedik ki, akinek tetszik Silja. (Imádtam Filipet :3)
Megmondom őszintén, nagyon nehezen szedem össze a gondolataimat, mert annyi jelenet van a fejemben, hogy a részletek el is vesznek közöttük, de azért megpróbálom. Lucy viszonylag hamar elhatározza magát, és kezdeményez Lukasnál, de ő folyton elutasítja, gorombán beszél vele, mert félti magát. Retteg attól, hogy a lány átveri, kihasználja, egyszóval bizalmatlan vele szemben, de Lucy kitartó, amiért én nagyon tisztelem. Silja közben őrlődik amiért a mostohabátyja nem figyel fel rá, pedig eléggé egyértelmű jeleket küld felé. Majd egy náluk szervezett buli alkalmával, részegen csókolóznak, ám ezt a lány nem könyveli el nagy előrelépésnek, mert mind a ketten be vannak rúgva. Filip üvegezés közben elvágja a kezét, amiért kórházba kell szállítani, mert az éles szilánk egy ütőeret talál.
Mikor meglátogatják, Aleksi féltékeny lesz  Filipre, és itt már lehet is sejteni, hogy Aleksi többet kezd érezni Silja iránt :3 Sokszor kerül közel egymáshoz a két fiatal, egyszer még Silja anyukája is rájuk nyit, amint éppen „játszanak”, de az asszony nagyon jól kezeli a helyzetet. Közben Lucyéknál is zajlik az élet, egyre bizalmasabb kapcsolat alakul ki közöttük. Hopp, majdnem elfelejtettem: Aleksi regisztrál egy társkereső oldalra, mert az eddigi futó kapcsolatok után komolyabb társat keres, mire Silja is regel (várható volt), ott pedig elkezdenek beszélgetni. (Imádtam azokat a részeket :D) Viszont, szöget ütött a fejemben egy dolog. Aleksi nem tudja, hogy a Sanoja álnév alatt Siljával chatel, ezért próbálja befűzni. De! A lány nem gondolkodott el azon, hogy miközben őt simogatja meg ilyesmik, addig egy másik, vadidegen lánynak teszi a szépet? Közben kiderül, hogy már mindenkinek leesett Silja vonzalma Aleksi iránt, ezért Filip felajánlja a segítségét úgy, hogy eljátsszák, összejöttek. A terv beválik, Aleksi féltékeny lesz, egy buli alkalmával leissza magát és letámadja a lányt.
Siljáék készülnek elköltözni, mert az édesanyja bejelentette, hogy elválik Aleksiék apjától. Ennek persze a gyerekek nem örülnek, így messzebb lesznek egymástól. Miután Aleksi részegen rárontott a lányra, nagyon szégyelli magát. Fellép a társkeresőre, ahol Sanojától várja üzenet: találkozzanak. El is megy a randira, ahol kiderül, hogy Sanoja egyenlő Siljával. A lány bevallja az érzéseit, majd mind a ketten gondolkodási időt kérnek. Aleksi egy hét után felkeresi Silját, és végre összejönnek :3 A kellemes pillanatokat azonban beárnyékolja Lucy költözése, ugyanis a családja megszorult, vissza kell mennie Amerikába. Lukas összetörik, nem akarja elfogadni a tényt (mert ők szintén összejöttek közben).
Silja és Aleksi húzzák egymás agyát, csak azt nem tudom miért... Mind a kettő kívánja a másikat, akkor mi az akadálya? Ezzel szemben Lukas és Lucy nagyon éretten kezelik a dolgot, belátják, hogy nem kell tovább várniuk, így le is fekszenek egy világítótoronyban, ahol már jártak előtte is. A történet végén Silja is beadja a derekát, egy kellően romantikus hajókázás közben :) Mikor az olvasó azt hinné, hogy a történet már nem is tartogat számára meglepetéseket, akkor dobja az író a legnagyobb labdát. Silja elmegy osztálykirándulásra (vagy csoportkirándulás) Lukasszal. Az egyik estét követően, amire nem emlékszik mert ivott, azt állítja az egyik csoporttársa, hogy ők csókolóztak, meg még ki tudja mi történt közöttük. Az idióta lány mit csinál? Nem jár utána a dolgoknak, hogy ez valóban igaz-e, azonnal felhívja Aleksit, aki az éjszaka közepén odarohan, megveri az ellenszenves csoporttársat mielőtt szakítana a lánnyal. Lucy elutazik, majd Lukas felkeresi a bátyját és elmondja neki: ő látta mi történt aznap éjjel, mire Aleksi megkönnyebbül, mert kiderül, hogy élete szerelme mégsem csalta meg. Ezek után nagy a boldogság :) Persze csak dióhéjban. Vágjunk bele az elemzésbe.
Ami legelőször megfogott a történetben, azok a karakterek voltak. Nem sablonos bábok, hanem olyan szereplők akiknek megvolt a saját stílusuk, gondolataik, személyiségük. Külön tetszett, hogy E/3-ban van írva, mert így sokkal szélesebb rálátásom volt az eseményekre, több szemszögből követhettem végig a történetet. Nem csupán a gerlepár volt a középpontban, hanem Lucy és Lukas is, akiknek a karakterfejlődését nagyon jól nyomon lehetett követni. A történetnek volt íve, mégsem tűnt mesterkéltnek.
Az elején Silja csak ábrándozott Aleksiről, ezt lehet bevezetésnek tekinteni. A házibuli utáni részek képezik a bonyodalom részét, jobban belemélyedünk a sztoriba, izgulunk a szereplőkért. Aleksi egyre többet kezd el érezni a mostohahúga iránt, de igyekszik elfojtani magában. Mindig túlfűtött szitukba kerülnek, ott van a társkeresős dolog is. Egyre közelebb érezzük magunkat a szereplőkhöz, világosan haladnak előre az események, nem toporognak egy helyben, lassan kibontakozik. A tetőpont, mikor Silja és Aleksi végre egymásra találnak, ahogy Lucy és Lukas is a másik oldalon, a megoldás pedig a vége, a kibékülésük. (Nem vagyok nagy műelemző, így lehetséges, hogy teljesen rossz amiket leírtam, de így gondolom :P) Az egész történet egy lágy ívben halad felfelé élvezhetővé téve az írást. Nem robog velünk, mint egy gyorsvonat, hanem csak éppen zakatol, mi meg fokozatosan egyre közelebb kerülünk a végállomáshoz. Nem tudom, hogy ez tudatosan, vagy véletlenül alakult így, de nagyon jó ;)
Nem feltétlenül kell fejlődniük a szereplőknek egy történetben, de óhatatlanul mindenki változik. Itt is tökéletesen nyomon tudtuk követni a jellembeli változásokat, főleg a fiúknál. Aleksi egy igazi nőcsábász volt, amíg rá nem ébredt, hogy neki az egyéjszakás kapcsolatoknál több kell, ezért regisztrál a társkeresőre is. Lukasnál még látványosabb ez a folyamat. Ő egy zárkózott ember, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy egyedül maradjon, ám betoppan az életébe Lucy. A lány képes kihozni belőle azt az énjét, amit évekkel azelőtt mélyen eltemetett magában. De erről még a szereplőknél részletesebben.
Kiemelném a párbeszédeket, amik szerintem roppant élvezhetőek voltak, lazák, adták magukat, bár néhol túlzás volt. Mikor már harmadjára hangoztak el ezek a mondatok:
„– De hát te a kishúgom vagy.
– De nem vér szerint!” -> Három fejezet alatt, az már sok, itt már a fejemet fogtam. Oké, felfogtam, nem vér szerint, hiszen a sztori címében is benne van. Nem tartottam szükségesnek ennek kihangsúlyozását.
Ha már itt tartunk, Lukasnál úgy éreztem, mintha mindig saját magát ismételné. Gondolatban is, meg szavakban. Folyamatosan nem hiszi el, hogy kellhet valakinek, még annak ellenére sem, hogy Lucy bizonyított, sőt, ki is mondta: „kellesz”. Ezek után változatlanul ott volt leragadva, hogy mit akarhat tőle a lány... -.- Roppant idegesítőnek tartottam egy idő után. Értem én, önbizalomhiány, de akkor is. Mikor a szájába van rágva a dolog... Á, nem értettem. A másik ami rohadtul bosszantott, az Aleksi vaksága! Ennyire nem lehet hülye valaki :D Akkor még valamennyire jogos lenne, hogy nem tudja mit akar tőle Silja, ha nem történt volna közöttük az ég egy adta világon semmi, de könyörgöm! Csókolóztak, folyton egymásra másztak, mint két üzekedő mókus. Nem levágós a szitu? (Amúgy Aleksin kívül mindenki másnak feltűnt :D)
Azt sem értettem, hogy Silja miért húzta folyton a csávó agyát miután összejöttek végre. Előtte már többször majdnem lefeküdtek egymással, de amint járni kezdtek, a lánynak hirtelen előjöttek a gátlásai és megtagadta Aleksitől a dolgot. Semmi értelmét nem láttam, halál komolyan mondom. Kívánták, szerették egymást, és ez alól még az sem lehet kifogás, hogy Silja szűz. Kontrasztba állítanám a barátnőjével Lucyval, aki teljesen logikusan látta a helyzetet. Konkrétan megmondta Lukasnak, hogy le akar vele feküdni, mert elutazik és ki tudja mikor látják egymást legközelebb. Éretten kezelte a témát, nem szórakozott a partnerével. Ezért Lukas türelmesen kivárta az időt, Aleksi ezzel szemben erőszakoskodott, rá akarta kényszeríteni Siljára a szexet, ráadásul mások előtt célozgatott is rá. Akármilyen furcsa, ez a lány hibája volt, ő húzta az időt feleslegesen.
Ezek a dolgok tényleg kiakasztottak. Ha már itt tartunk, szeretném összehasonlítani a két kapcsolatot. Zseniálisan oldottátok meg a dolgot, mindjárt ki is fejtem mire gondolok.
Négy teljesen különböző karakterről van szó, így adott, hogy a kapcsolatuk se legyen ugyanolyan. Ezt nagyon kevés helyen tapasztaltam! Részese lehettem két aktusnak is, amik között óriási a szakadék. Nem a ti elképzeléseitek szerint cselekedtek, éreztek a szereplők, hanem úgy, ahogyan a személyiségük megkívánta. Míg Silja és Aleksi szexjelenete hozzájuk illően heves volt és szenvedélyes, addig Lucyé és Lukasé lágy, lassú. Az első a teljes kielégülést mutatta be, boldogságot, addig a másik pont az ellenkezőjét. Sírtak a résztvevők. Ez engem nagyon megfogott! Lukastól pontosan azt vártam, amit kaptam. Nagyon tetszett, hogy kicsit sem lehet egy lapon emlegetni a két kapcsolatot, még akkor sem, ha mind a kettő a végtelen szerelmen alapul. Úgy gondolom, hogy sikerült elvonatkoztatnotok magatoktól, és inkább hagytátok, hadd alakítsa a karakter a saját életét. Nagyon nehéz megállni, hogy ne te pakolgasd az emberkéidet, hanem maguktól sétáljanak, ám hosszútávon kifizetődő, ez teszi az írást élvezhetővé, természetessé. Például, ha két pornóba illő jelenetet festettetek volna le, az nem lett volna hiteles. Remélem érthető mit akarok mondani :D
Egyébként ahogy a szerelmes párok egymásra találtak, az is jó volt. Lukasék meghitt, romantikus helyeken találkoztak, ez illett hozzájuk (gondolok itt a világítótoronyra :3), míg Aleksiék legtöbbször a szobában hülyéskedtek. Az egyik a kíváncsiságból és tiszta szerelemből nőtte ki magát, a másik viszont a mély barátságból. (Legalábbis így látom.) A jelenetek gördülékenyen folytak a saját medrükben, nem görcsöltetek rá az írásra. A szereplők végig hűek maradtak önmagukhoz, ami nagy szó. Nem cselekedtek a személyiségüktől eltérően, és ha mégis, az logikusan meg volt magyarázva. Fokozatosan változtak, csiszolódtak, nem pedig egyik fejezetről a másikra. Nyomon lehetett követni mindenkinek a fejlődését.
Eddig azért beszéltem többesszámban, mert a történet 90%-át ketten írtátok. A huszonhatodik fejezet környékén egyedül maradtál Luna, emiatt a blog teljes súlyával rád nehezedett. Én is jártam már így, nem könnyű a helyzet, csak az a különbség kettőnk között, hogy amíg én nem bírtam és bezártam a blogot (igaz, még nagyon az elején járt a történet), addig te végig nyomtad! Ez dicséretes. Ami a minőséget illeti, észrevehető volt a változás, de csupán pár fejezet erejéig. Más lett az írás hangulata, kicsit feszült, kicsit egyhangú. Viszont a végére újra visszataláltál, és úgy zártad a sztorit, ahogy kezdődött :) Na, ez teljesítmény!
Nem is tudom, mit mondhatnék még. Ami lemarad az majd az összegzésben.

Fogalmazás: Átlagos a fogalmazás, könnyen olvasható, egyszerű mondatokkal dolgoztatok/dolgoztál. A leírások hihetetlenül megfogtak! Mikor Aleksi és Silja elmennek kirándulni az erdőbe, azon kaptam magam, hogy már nem is olvasom, nem látom a betűket, hanem ott lépkedek mellettük :) Képes volt kiszakítani a valóságból. A leírások és a karakterek menthetetlenül berántottak a történetbe. (Most eszembe jutott a Harry Potter és a Titkok kamrájából az a rész, amikor Harry megtalálja Denem naplóját, ami magába szippantja :D Velem is ez történt.)
Az elején volt néhány fura megfogalmazás, például „gyors berúgta az ajtót”, „gyors elindított”. Gyorsan! Ha párbeszédben van, az elfogadható, mert az adott szereplő így beszél, de amúgy nem jó.
A másikat félve jegyzem meg, mert lehet, hogy nem is gondolom jól, de a „tusfürdők garmada”, az inkább garmadája. Így ismerem.
„A falon helyt kapó” -> helyet kapó.
„A fiú sem kért az övükéből” -> övékéből.
„fürdőszoba felé vette irányát” -> vette az irányt.
„Őrültül kívánta” -> őrülten.
„együtt fog lenni” -> együtt lesz.
„megillatolták” -> megszagolták :D Ez így nagyon fura.
Apró hibák, ezeket találtam 33 fejezet alatt, ami egész jó :) Másoknál két-három fejezetben van ennyi. De ami fontos, azok a szóismétlések! A jövőben kerüljétek, mert azzal azt hiszem meggyűlt a bajotok. Nem jegyeztem fel őket magamnak, csak emlékszem rá. Sok volt benne.
 Nos, még megjegyezném a csúnya szavakat, amik lehet, hogy másnak kicsit fura lenne, de nekem nem bántották a szemem. Fiatalok, hozzájuk tartozik, főleg Aleksihez. Most szépíthetünk, hogy „Jaj, egy kicsit bántja a fülem” blabla, de ne legyünk álszentek. A magyarok háromnegyede úgy káromkodik, mint a kocsisok :D A fiatalok meg még többet. Sajnos, nem sajnos, de ez van. Szóval, csak azért tértem ki erre, mert a hozzászólásaitok között szemet szúrt nekem egy olvasótok mondata, aki a csúnya beszéd ellen lépett fel. Neki nem tetszett, én meg arra gondoltam: Miért, te nem mondasz egy basszameget, ha nem úgy sikerülnek a dolgok? A fityfene jobban tetszene? :D Na, mindegy.

Helyesírás: A helyesírás majdnem tökéletes volt, még elgépeléseket sem találtam nagyon! Talán a „nem-igen” volt az a szó, amit rendszeresen használtatok. Egybe kell írni.

Szereplők: Na, itt aztán kiélhetem az elemezgetős vágyaimat. Jó sok ember megfordult a történetben, akikről külön-külön lehetne egy pszichológiai esszét írni :D Mindegyiket nagyon szerettem, kivéve Mikát, de ez várható is volt. Kezdjük az elején.
Silja egy nagyon laza, belevaló csajszi, aki reménytelenül szerelmes a mostohabátyjába. Roppant nehéz helyzetben van már alapból, de a tény, hogy nem hisztizik és drámázik feleslegesen, felértékeli a szememben. Ami még szimpatikusabbá teszi, az a Lukashoz való hozzáállása. Fura, mi? Pedig utálják egymást, és ez az a tulajdonsága, ami igazán emberivé varázsolja Silját. Nem sajnálja, mint Aleksi, nem próbál közeledni hozzá, pedig ő is látja, hogy a fiúval komoly gondok vannak. Inkább elhatárolódik tőle, nincs meg benne az a késztetés, ami a tipikus főszereplőkben, mikor látnak egy szenvedő embert, vagyis a kényszeres segíteni akarás. Meg sem fordul a fejében, hogy beüljön a fiúhoz lelkizni, komolyabban érdeklődjön a bajai felől. Ezt a posztot nagyon okosan Lucyre hagytátok. Ennek ellenére valamilyen szinten érdekli Lukas sorsa, hiszen félti is egyben. Ez akkor mutatkozott meg, mikor azt hitték, hogy a fiú öngyilkos akar lenni. Kész nyitni felé, hiszen volt néhány normális beszélgetésük is amik nem torkolltak veszekedésbe, de nem kezdeményez. Nagyon tetszett az Aleksivel való évődésük. Mind a kettőnek hatalmas dumája van, öröm volt olvasni :D
Aleksi már keményebb dió, bár nem annyira, mint az öccse. Valószínűleg megoszlanak róla a vélemények. Nagy lelkesen olvastam fel pár jelenetet a barátomnak is, neki abszolút nem tetszett a karakter. Szerinte egy beképzelt, bunkó pöcs :D Valamilyen szinten igaza van, mert ha jobban kielemezzük, és lecsupaszítjuk a személyiségét, akkor valóban egy pöcs. Viszont úgy elő tudja magát adni, hogy mérhetetlenül aranyos, imádnivaló is egyben. Összetett, nem lehet róla kijelenteni, hogy fekete vagy fehér. Ott van az egyik oldal: Silja bármikor számíthatott rá, megvigasztalta, felvidította a lányt. Mellette állt, komolyan érdeklődött felőle. De nem csak nála. Megértette és sajnálta Silja anyját, számtalanszor próbált Lukasszal rendesen beszélgetni. Mondhatjuk, hogy Aleksi abszolút szociális, kedves, érdekli az emberek sorsa, érzései. Ott van a másik oldal: Nincs kisebbségi komplexusa, tisztában van vele, hogy jól néz ki és ezt gyakran hangoztatja is. Temperamentumos, sokszor meggondolatlanul cselekszik (a tengerparti bulin, mikor leitta magát és letámadta Silját), kicsit agresszív is (erre több példát fel lehetne hozni) és birtokló. Tényleg megosztó karakter, valamilyen intenzív hatást mindenképpen kivált az emberekből. Aki szereti, az nagyon szereti, aki utálja, az nagyon utálja. Én az előbbiek táborát gyarapítom *.*
Lukas egy magába fordult depressziós fiú, akit a szerelem húzott ki a gödörből. Gondban vagyok vele, mert komplex személyiség. A mogorva, elutasító jégpáncélja alatt egy nagyon kedves, érző fiú lakik. Át tudtam érezni a problémát. Egész életében egyetlen embert szeretett úgy igazán, és az az anyukája volt. Az asszony halálát követően vált ilyenné. Aleksi teljes ellentétje, de meg kell jegyeznem, hogy mikor Lukas Lucy mellett kezdett visszatalálni önmagához, hasonlított a bátyjára, ami szerintem nagyon jó! Érezhető, hogy ők testvérek, hasonlóak :) Abszolút átjött, de nem eltúlzottan, csupán néhány megjegyzése volt „aleksis”. Remekül oldottátok meg. Lukasnál lehet a legjobban látni a fejlődést, hogyan enged Lucy nyomásának, tárja ki a szívét a lánynak. Ennek köszönhető, hogy az utolsó fejezetben felkeresi a bátyját, és végre rendesen el tudnak beszélgetni egymással :) Számomra ez megható volt, ahogy az is, hogy a szerelme távozása után megölelte Silját. Aprócska jelenetek, mégis fontosak.
Lucyt igen sokszor emlegetem, nem véletlenül. Szervesen hozzákapcsolódik a történethez, hozzátesz a nagy egészhez. Tipikusan az a fajta kiscsaj, akit legszívesebben jól megölelgetne az ember. Aranyos, az a kitartás pedig, amit Lukas esetében mutatott, lehengerlő! Más már régen ott hagyta volna a fenébe a fiút. Az olvasó egy percig sem kételkedik a lányban, mert Lucy annyira tiszta, hogy fel sem merül az emberben: talán hátsó szándékai lennének a fiút illetően.
Kiemelném még Silja anyukáját, aki szomorúan keveset szerepelt benne, pedig imádtam őt is :3 Ahogy a lánya és Aleksi kapcsolatát kezelte, az jó volt, abszolút nyitottan állt a témához, és itt fel is hoznék gyorsan egy jelenetet. Mikor rájuk nyitott, és Aleksi éppen rámászott Siljára, holott még szóba se került a járás, akkor az asszony mit csinált? Szó nélkül kifordult a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Rettentően örültem neki, hogy nem kezdett sápítozásba, meg jajveszékelésbe „mi a fene folyik itt” alapon. Ennyi, csak becsukta az ajtót. Annyira életszerű és annyira komikus. Sokkal nagyobbat ütött így a jelenet, mintha mondott volna akármit is! „Az ördög a részletekben rejlik.” Nagyon igaz :) Ezek a kis nüansznyi dolgok szerettetik meg az olvasóval a történetet.
A legvégére hagytam Filipet, akiről még szerettem volna írni. Én már amikor megláttam valahol a nevét leírva, azonnal hatalmas mosoly terült szét az arcomon :D Ő igazi karakter, nem csak olyan mondvacsinált. Egyedi a beszédstílusa, a megjelenése, az érdeklődési köre, minden. Ő volt az egyik kedvenc szereplőm, főleg a beszéde miatt :D Kis ennivaló művészlélek :3

Összegzés: A cím borzalmas :D Egy ilyen jó bloghoz, ötletesebb dukál! Ez azt sugallja, hogy már megint egy reménytelenül szerelmes lány kálváriáját követhetjük nyomon... Tucat! Ezzel szemben nagyon jó, érdekes a történet, aminek van eleje és vége, a köztes időben meg nem kóborol el a figyelmetek, végig tudtok fókuszálni. Abszolút el tudtam attól vonatkoztatni, hogy ők mostohatestvérek és együtt nőttek fel. Sőt, szerintem ez a javukra vállt, mert mindenkinél jobban ismerték a másikat. Nem biztos, hogy ha csak úgy összefutottak volna valahol, ebből ilyen komoly kapcsolat alakul. A fogalmazás könnyű, bár a szóismétlésekre figyelj Luna, most már csak neked mondom. A szereplők zseniálisak voltak, ahogy a szituációk is, különösen a társkeresős részek :D Nagyon élveztem a blog olvasását, és remélem, hogy lesz belőle második rész is :) Ne hagyd el ezt a laza és humoros írásstílust, jól megy neked! Terveztem, hogy megválaszolom a végén feltett kérdéseidet, szorgalomból :P
Igen, ilyennek képzeltem a végét :) Biztos voltam benne, hogy Silja nem csalta meg Aleksit!
Azt hiszem, több, mint öt oldalon keresztül azt fejtegettem, hogy mit gondolok a történetről, úgyhogy ugorjunk :D
Kedvenc szereplőnek Filipet mondanám <3
Kedvenc részem? :D Rengeteg. Nem is tudok választani. Ha kéne, akkor talán a verekedős jelenet, meg mikor Aleksi szakított Siljával. Nem tudom miért, jó volt egy kis dráma közöttük :D
A fogalmazásról is leírtam már a véleményem.
Még arra voltál kíváncsi, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem az írás. (Ha jól emlékszem azt írtad a kritikakérésnél.) Nos, miközben olvastam, ugyanolyan hevesen dobogott a szívem egy-egy jelenetnél mint Siljának, összeszorult a gyomrom az izgatottságtól. Csak hogy tudd: nem csak a szereplőket kínoztad azzal, hogy nem engedted őket szexelni... :D (Utállak ezért, legyél vele tisztában.) Nem néztem, hogy mennyi van még hátra a fejezetekből, élvezettel olvastam, komolyan érdekelt a szereplők sorsa, és gyakran fogtam a fejem is Aleksi vaksiságán :D

Viszont én szerintem itt abbahagyom a kritikát, mert túl hosszúra fog nyúlni. Elhiheted, élőben órákig tudnék róla beszélni nagy lelkesedéssel. Nem kérdés, az osztályzatom egy kövér ötös :3 Gratulálok! (A legszívesebben Aleksi szemszögéből olvastam, ezt azért még hozzá kell tennem :P)  

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Először is nagyon nagyon köszönöm Maiev nevében is a kritikát! :) Ha tudnád, mennyire vártam, naponta felnéztem, hogy kész van-e már. :D Mikor olvastam egy kritikádban, hogy méltatlanul sok hozzászólást kapott egy blog, azt gondoltam, rám célzol. :D Szóval ja, nem sok jóra számítottam, ennek ellenére teljesen lesokkoltál azzal, hogy ilyen pozitívan nyilatkoztál róla. Fülig érő vigyorral olvastam végig a kritikádat, nagyon alapos voltál, mindenre kitértél, és külön köszönet azért, hogy az egészet végigolvastad! <3 Tényleg meglepett, hogy így tetszett az előítéleteid ellenére. Amúgy szerintem én is előítéletes lettem volna, ha nem mi írjuk a blogot, mert most már én is látom, hogy az oldalfejléc borzalmas, és a címe se épp a legjobb. :D Ez amúgy ideiglenes cím lett volna, de miután már az x-edik fejezetet írtuk, akkor már nem akartuk átnevezni. Egyébként pedig címadás és névadás tekintetében olyan vagyok, mint Aleksi és Filip, már kiskoromban is béna voltam benne, tudom, ez nem mentség, de az mindent elárul, hogy azért hívtam Tominak a babámat, mert az volt írva a dobozára, a többi plüssömet/babámat pedig el sem neveztem. :D Na jó, azt hiszem, elkanyarodtam.
    Ne haragudj, hogy ilyen hosszasan válaszolok, de teljesen fel vagyok dobva. :D
    A továbbiakban idézek a kritikádból, és úgy reagálok, mert így könnyebb. :)

    "Silja és Aleksi húzzák egymás agyát, csak azt nem tudom miért... Mind a kettő kívánja a másikat, akkor mi az akadálya?" - Lehet, akkor ez nem jött annyira át, de igazából azért húzta az agyát, mert attól tartott, hogy Aleksi nem szerelmes belé, csak vágyik rá, és úgy nem akart lefeküdni vele. Meg azért is, mert volt pár olyan hozzászólás, hogy túl sok az erotika, és visszavettünk. Emiatt sok jelenetet ki is húztunk, amit eredetileg beletettünk volna. Nem lehet megfelelni ennyi elvárásnak... Én személy szerint beleírtam volna ezeket a jeleneteket simán, ezek szerint lehet, jobb lett volna... De akkor meg mások fanyalogtak volna, hogy miért van ennyi erotikus rész... :(

    "Nem tudom, hogy ez tudatosan, vagy véletlenül alakult így, de nagyon jó ;)" - köszönjük, igazából tudatosan legnagyobb részt, mert a valóságban sem egyik pillanatról a másikra változnak meg az emberek a legtöbb esetben.

    "Nem tartottam szükségesnek ennek kihangsúlyozását." - teljesen jogos észrevétel.

    "Ha már itt tartunk, Lukasnál úgy éreztem, mintha mindig saját magát ismételné." - ez is. De Lukas ilyen, igazából ő tényleg ezen járatta folyamatosan a fejét, de igaz, le lehetett volna írni kevesebbszer is. Egyébként én konkrétan leütöttem volna szívem szerint sok esetben. :D Szóval nem csodálom, ha más is. Egyébként bírom őt, de nekem is Filip a kedvencem, meglepett, hogy neked is! Megkérdezhetem, mi fogott meg benne? :)


    VálaszTörlés
  2. "Ennyire nem lehet hülye valaki :D" - Ó, dehogyisnem. :D Aleksi rá a példa. :D

    Konkrétan megmondta Lukasnak, hogy le akar vele feküdni, mert elutazik" - Lukas mondta, nem Lucy.

    Örülök, hogy tetszettek a szexjelenetek! :) Valóban, jól látod, a karakterekhez igazítottam, hiszen mindkettejük kapcsolata nagyon eltérő, ahogyan a személyiségük is.

    "Ami a minőséget illeti, észrevehető volt a változás, de csupán pár fejezet erejéig." - az meglehet... bevallom, azért rosszul érintett, hogy egyedül írom, nem Maievvel, és szomorú voltam, lehet, hogy ez átjött...

    "Mikor Aleksi és Silja elmennek kirándulni az erdőbe, azon kaptam magam, hogy már nem is olvasom, nem látom a betűket, hanem ott lépkedek mellettük :)" - hú, ennek nagyon örülök!! :) Egyébként többen is szóvá tették, hogy nincs elég leírás, szóval én utólag átjavítottam az egészet, és tettem bele leírásokat, pl. ide, szóval ezért is örülök annyira, hogy tetszettek a leírások! Nem azt mondom, hogy előtte egyáltalán nem volt, de nyilván kevesebb. Ez azért furcsa, mert szólóban mindketten több leírást alkalmazunk.

    Köszönöm, hogy kigyűjtötted a hibákat, a megillatolták szót én olykor használom, azért is írtam bele, de emlékszem, gondolkoztam rajta, hogy a megszagolta szót írjam helyette. :D De ez a szó nekem úgy tetszik. :D

    A szóismétléseket próbáltam irtani, de ezek szerint még maradt, de sajnos én nemigen veszem észre (nem is tudtam, hogy a nemigen szót egybe kell írni, pedig nyelvtannáci vagyok, de ezt nem tudtam. :D)

    A csúnya szavakat is irtottam pedig, szóval te most már a finomított verziót olvashattad, képzelheted. :D Aleksi egy állat. xD

    Hú, hát nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog Silja és Lukas kapcsolata, de örülök, hogy igen! :) Jól látod, ő nem pátyolgatja, de azért aggódik érte.

    "Szerinte egy beképzelt, bunkó pöcs :D" - Az hát, mondd meg neki, hogy igazat adok neki, gyönyörűen összefoglalta a lényeget. :D Illetve Aleksi üzeni, hogy köszöni a bókot :D


    "A mogorva, elutasító jégpáncélja alatt egy nagyon kedves, érző fiú lakik." - a nagyon nem teljesen igaz, ő csak azokkal az, akiket kedvel.

    Egyébként én azért is örülök annak annyira, hogy így szereted Filipet, mert én kb. olyan vagyok, mint ő lányban. xD

    "Ennyi, csak becsukta az ajtót. " - Igen, úgy gondoltuk, hogy ez hiteles reakció.

    Második rész nem lesz, ez így jó. :) De örülök annak, hogy annyira tetszett, hogy szívesen olvasnád tovább. :)

    Köszönöm, hogy megválasztoltad a kérdéseket, érdekes, hogy neked ezek voltak a kedvenc jeleneteid, gondoltam, hogy ez megosztó lesz. :)

    Jaj, még valami: a viccek, a sztori humora nem volt erőltetett, lehetett mulatni a poénokon?

    Az ötöst nagyon köszönjük, mondanom sem kell, hogy mennyire örülök neki. :)
    Renélem, nem gond, hogy ilyen hosszasan írtam vissza, de ha már ilyen sokat foglalkoztál vele, akkor úgy gondoltam, nem csak egy köszi jár. Ez volt életem legjobb kritikája, ezt túlzás nélkül mondom, szerintem van érzéked hozzá! :) Majd' minden kritikádat (és Rikkiét is) elolvastam már, és ti vagytok a legjobbak. <3 Akkor is ezt mondanám, ha egyesre osztályoztál volna. :D Na, de elég az ömlengésből.

    Még egyszer köszönöm, üdv: Luna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, szia :D
      Köszi, hogy ilyen hosszasan reagáltál, és köszönjük a bókot, hogy mi vagyunk a legjobbak, bár gyakran azt sem tudom, mit hordok össze :D Abszolút nem voltak erőltetettek a poénok, jókat nevettem a párbeszédeken, de igazából semmi nem volt erőltettet benne :) Csodálkozva olvastam, hogy minden nap felnéztél a blogra, hátha elkészült már a kritika :D Ez aranyos :3 Sajnálattal olvastam, hogy nem lesz folytatása, pedig rengeteg lehetőség van még benne! A méltatlanul sok hozzászólásnál nem rád/rátok céloztam, ne ijedj meg :D Sőt, kifejezetten örültem, hogy nálad találtam a leghosszabbakat, mert megérdemelted, de ezt asszem már leírtam :P Ahha, akkor tőled jött a sztoriban az, hogy azért nevezte (ha jól emlékszem Aleksi) a játékát Hasbronak, mert az volt ráírva a dobozára :D De, átjött, hogy Silja azért nem akarja a szexet, mert nem biztos Aleksi érzéseiben, csak miután összejöttek, azután már úgy gondoltam, hogy egy kicsit ez megváltozik és nem kételkedik tovább annyira. Még azt kifejetettem, mikor a lány tudatja a fiúval, hogy mit érez iránta. Különösen jó volt az időzítés, kellően drámai volt, élveztem :3 A tudatosságot a történetvezetésre értettem, ami példátlanul jóra sikerült! Nem csapongott a sztori össze-vissza, volt íve. Filipet a stílusa miatt kedveltem meg, ahogy beszél :D Igazi karakter, színt vitt a társaságba :D Nem újdonság, hogy Aleksi egy állat, de én így bírtam ahogy van :P Hát igen, általában azokkal vagyunk kedvesek, akiket kedvelünk :D
      Én is köszönöm, hogy szántál időt a válaszokra :3 Bár én kicsit összecsapottnak éreztem ezt a kritikát, mert most igazán nehéz volt az érzéseimet, a gondolataimat szavakba önteni, összefűzni, hogy értelmes mondatokat kapjak :D Így is egy csomó dolog kimaradt, amit bele akartam írni, mert erről órákig képes lennék beszélni :D
      (Amúgy írtam neked Face-en, vagyis remélem, hogy neked :D)

      Törlés
    2. Szia! :)

      Örülök, hogy nevettél a poénokon, és hogy bírtad Aleksi állatságát! :) Igen, az tőlem jött. xD Nem volt összecsapott a kritika, én nagyon élveztem olvasni minden sorát, jókedvre derítettél vele. :)

      Törlés